..Chapter One..

Hello Girls!Nagyon sajnálom hogy ennyit késtem, de ugye elkezdődött a suli és a hetedik nekem eddig kurvanehéz.Annyira örültem a feliratkozóknak.Ti vagytok a legjobbak<3I love you so much<3Remélem tetszeni fog nektek az első fejezet!Jó olvasást!:$

***
HOPE

-Annyira hiányzol.-kiabáltam utána.
-Te nekem nem!Gyűlöllek.-dobálózott a szavakkal, göndör hajú barátom.Abban a pillanatban kinyíltak a szemeim.Reszketve ültem fel az ágyon, s kezemmel a zsebkendős dobozt kerestem.A könnyek elborították az arcomat.Már megint az a szörnyű rémálom.Amióta Harry elment félek.Eddig tudtam ha baj van ő se perc alatt itt terem, és most mihez kezdjek ha valaki megtámad az utcán vagy betör hozzánk?Sikeres szem letörlés után kezembe kaptam a telefonomat.Reggel hat óra, december 18.-a.Kicsusszantam az ágyamból és az ablakhoz siettem.A hó elég élénken szállingózott.Szemem a majdnem szomszéd házra szegeződött, ahol a Styles család lakik.Egy fekete Range Rover parkolt a kapuban.Nem is tudtam hogy Harry hazalátogat.Bár honnan is tudtam volna?Hiszen amióta elment akkor is csak egyszer beszéltem a nővérével.A szívem reménykedett hogy találkozni fogunk, de az eszem tudta, hogyha haza is jött egy kis időre engem nem fog felkeresni.Csalódottan nyitottam ki a szobám ajtaját.Alig hogy kiléptem, megcsapott a hideg téli levegő és a mézeskalács illata.
-Jó reggelt.-szaladtam oda anyukámhoz és gyorsan egy puszit nyomtam az arcára.
-Hamar fent vagy.-nevetett anyám, majd viszonozta a puszit.
-Áh, tudod csak a szokásos.-ráztam a vállam.-Amúgy mi ez a sok mézeskalács?-kíváncsiskodtam, pedig tudom hogy utálja ha mindig kérdezősködöm.
-Hát, tudod ezt mindenki imádja és ebédkor vendégeink lesznek.-mosolyodott el anyukám.
-Tényleg?-kerekedett el a szemem.-Hogy öltözzek?
-Csinosan, és kincsem..
-Igen?-fordultam vissza a lépcső aljáról.
-Szeretlek.-azzal egy lég puszit küldött.
-Én is téged.-mosolyogtam és úgy tettem mint aki elkapja a légpuszit.Felrohantam a szobámba és a szekrény elé ugrottam.Gondolkodás nélkül kinyitottam és elkezdtem kotorászni a szekrénybe.
-Ez nem jó.Ez már szerintem kicsi.-dünnyögtem magamba.Mikor végre megtaláltam a tökéletes szettet a fürdő felé indultam.Először villámgyorsan kimostam a hajamat, majd a göndörebb hatásért befonva szárítottam meg.Előkerestem a szempilla spirálomat majd a szájfényemet, gyorsan kisminkeltem magam és leengedtem a hajamat.Visszamentem a szobámba és felvettem a kiválasztott ruhát.

Miután végeztem lesiettem anyám hoz.
-Kell valamiben segítenem?-mosolyogtam felé majd felkaptam egy almát.
-Nem hiszem, egyedül is elboldogulok kincsem.-fordult felém nyakig lisztesen.
-Azt elhiszem.-nevettem, majd az ajtó felé indultam.-Elmegyek a Starbucksba, meg sétálok egy kicsit.
-Rendben, de délre itthon legyél és vegyél fel kabátot.-kiabált utánam anyám.Megfogadtam a tanácsát és felkaptam egy kabátot meg a kedvenc sapkámat.Lassan sétáltam nehogy véletlenül elcsússzak.A Starbucks nincs olyan messze, ezért biztos voltam benne hogy délre otthon leszek.Besiettem az említett kávézóba és a pulthoz léptem.
-Egy tejeskávé lesz.-mosolyogtam a pultos srácra.
-A ház ajándéka.-nyújtotta át zavarába.
-Köszönöm.-azzal kisétáltam.Ez a fiú annyira próbálkozik nálam, de nem érti meg hogy nincs esélye.Nevetve sétáltam a haza vezető úton.Mivel még csak tíz óra volt ezért a hosszabb úton mentem, hogy biztosan elkerüljem a Styles házat.Egész úton azon gondolkoztam, hogy Harry miért felejtett el.Talán rossz barát voltam, vagy nem is szeretet sehogy se soha.Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zavart meg.A kijelzőn anyám neve villogott és egy régi kép jelent meg amint ketten vagyunk.Sietősen felkaptam a telefont.
-Már mindjárt otthon vagyok.-nevettem a telefonba.
-Siess mert a vendégek itt vannak.-azzal ki is nyomott.Futni kezdtem a jeges járdán, a magassarkúmba.Olyan szőke dolog volt, pedig határozottan barna vagyok.Már csak két ház választott el engem a céltól, amikor bekövetkezett a baj.A talaj hirtelen kicsúszott a talpam alól és a jeges járdára vágódtam.
-A francba.-szitkozódtam.Majd óvatosan felálltam és letöröltem a fenekemet.Semmim nem tört el és élek.Ezért nagy még is félénk léptekkel indultam el.Besiettem a házba és a kabátomat a fogasra tettem.Az ebédlőbe vettem az irányt ahol a vendégek és anyám tartózkodott.Mikor beléptem teljesen lesokkolódtam.A Styles családdal találtam magam szembe.Szemeimmel Harryt pásztáztam.Minden apró részt megnéztem rajta, majd megint és megint mire végre felfogtam, hogy ő már nem az én kis Harrycicám aki itt hagyott.Ő már egy szupersztár.A haja, az öltözéke, mindene megváltozott.Egyedül a smaragdzöld szemek maradtak ugyan olyan ellenállhatatlanok.Annyi kérdésem lett volna felé.Még is csak egy aprócska szó szaladt ki a számon.
-Miért?-Harry felvonta a szemöldökét majd kérdően nézett rám.Erőt vettem magamon és közelebb léptem hozzá.-Miért nem kerestél?-azzal a zöld szemekbe néztem.A szemeim megteltek könnyel és éreztem nincs annyi erőm hogy mást is mondjak neki.
-Sajnálom.-suttogta alig hallhatóan.
-Én felmennék a szobámba.-fordultam anyám felé.-Jó étvágyat.-mosolyogtam Annera és Gemmára.Sietősen szedtem a lábaimat.Majd fejjel belevágtam magam az ágyamba.Egyre több könny szaladt le az arcomon.Nem tudtam hogy mit tegyek.Féltem és zavarodott voltam.A fürdőbe léptem és lemostam az arcomat, majd a tükörnek kezdtem el beszélni.
-Hope erős lány vagy.Vagy is már az vagy.Most lemész és felhívod beszélgetni és elmondasz neki mindent.-azzal felhúztam a pólómat és a hegeket kezdtem vizsgálni.-Na jó ezt nem.-majd gyorsan visszahúztam a pólót magamra.Lassú léptekkel mentem le az ebédlőbe.
-Harry.-zavartan tekintetem a fürtösre.-Beszélhetnének esetleg?
-Persze.-felpattant az asztaltól és felém indult.-Isteni volt a kaja Kate.-fordult vissza anyám felé, majd elém állt.-Menj előre.-csöndben mentünk egymás mellett.Nem tudtam hogy kérdezzek rá a dolgokra.Amikor beértünk a szobámba bezártam az ajtót és leültem az ágyra.Boci szemeimmel Harryt figyeltem.Harry mély hangja törte meg a csendet.
-Hiányoztál.-suttogta.
-Akkor miért nem kerestél?-néztem rá szomorúan.
-Sajnálom Hope.Minden sajnálok.-azzal a cipője orrát kezdte el bámulni.
-Három éve szenvedek.Három!Te meg azt hiszed egy sajnálommal le tudod rendezni?-fakadtam ki magamból.Ajj Hope te nem ilyen vagy.A kicsorduló könnycseppeket letöröltem, majd ismét a szemébe néztem.-Remélem boldog vagy.-azzal leültem a sarokba arccal az ablaknak.Hallottam ahogy megindul de utána szóltam.-Amióta ismerlek szerelmes vagyok beléd.-nyöszörögtem.
-Tessék?-fordult felém felvont szemöldökkel.
-Jól hallottad.-bólogattam.Alig hogy kimondtam erős kezeivel magához húzott és ajkait az enyémekre tapasztotta.A csókja pont olyan amilyennek elképzeltem, édes és megnyugtató.

..Prologue..

Hello Girls!Igen, megint egy újabb blog.Ezen csak annyi a különbség hogy már egy éve megírtam a történet elejét.Ma találtam meg a gépen és arra gondoltam hogy kicsit átalakítom és folytatom, hátha tetszeni fog valakinek.Remélem sok olvasót tudok szerezni.Milliópuszi:*

***

Hope, maradj erős és felejtsd el a múltat.Hiába mondogatom magamnak nem sikerül.Túl sok mindent éltem át vele.Egy fénykép, egy hely ahol már jártunk és megint összetörök.A depressziós vagyok és semmi nem tudja őt velem elfelejtetni.Mindenkitől azt hallom, ide csak egy barát kell aki elfelejtet mindent.Akkor mi van ha azok a bizonyos barátok is cserbenhagytak?Anyám elvitt egy pszichológushoz, csak annyit mondott, lehetetlen eset vagyok.Csak úgy tudok a régi lenni, ha ő visszatér az életembe.Ezzel csak annyi a baj hogy ő boldog nélkülem.Három éve egyszer sem keresett.Elég hamar túltette magát rajtam.Pedig amikor elment mélyen a szemembe nézett és azt mondta hogy szeret és sosem fog elfelejteni.Reménykedtem benne sokáig hogy csak sok a dolga, akkor még nem láttam a képeket, róla és Cara Delevingneről vagy akár róla és Taylor Swiftről.Ott volt az a pont amikor felkerestem a nővérét.Ő elmondott mindent, nem is sejtve hogy én mit érzek az öccse iránt, hogy depresszióval küzdök amióta elment.Mély pontra ezután kerültem, amikor Gemma is megerősítette hogy Taylorral együtt vannak.Vagdostam magam, hátha akkor nagyobb lesz a fájdalom mint amit most érzek.Nem segített, csak magamat tettem tönkre.Bárki aki meglátja a hegeket ijedten néz rám és nekem vágja:Hope ez a lány nem te vagy aki vagdossa magát.Mi lett veled?Mint akik nem tudják hogy egyedül maradtam.Ha valaki akkor ott lett volna nekem amikor ez bekövetkezett, lehet máshogy történtek volna a dolgok.De senki nem volt ott nekem.Anyám állandóan dolgozott, apámmal nem tartom a kapcsolatot, a barátok akikre azt hittem barátok átvertek.Tízen hatévesen ez szörnyű és nem kívánom senkinek sem.Ha visszapörgethetném az időt és meg kellene változtatnom valamit, akkor szerintem nem megyek oda hozzá azon a bizonyos általános iskolás farsangon.