***
Hope, maradj erős és felejtsd el a múltat.Hiába mondogatom magamnak nem sikerül.Túl sok mindent éltem át vele.Egy fénykép, egy hely ahol már jártunk és megint összetörök.A depressziós vagyok és semmi nem tudja őt velem elfelejtetni.Mindenkitől azt hallom, ide csak egy barát kell aki elfelejtet mindent.Akkor mi van ha azok a bizonyos barátok is cserbenhagytak?Anyám elvitt egy pszichológushoz, csak annyit mondott, lehetetlen eset vagyok.Csak úgy tudok a régi lenni, ha ő visszatér az életembe.Ezzel csak annyi a baj hogy ő boldog nélkülem.Három éve egyszer sem keresett.Elég hamar túltette magát rajtam.Pedig amikor elment mélyen a szemembe nézett és azt mondta hogy szeret és sosem fog elfelejteni.Reménykedtem benne sokáig hogy csak sok a dolga, akkor még nem láttam a képeket, róla és Cara Delevingneről vagy akár róla és Taylor Swiftről.Ott volt az a pont amikor felkerestem a nővérét.Ő elmondott mindent, nem is sejtve hogy én mit érzek az öccse iránt, hogy depresszióval küzdök amióta elment.Mély pontra ezután kerültem, amikor Gemma is megerősítette hogy Taylorral együtt vannak.Vagdostam magam, hátha akkor nagyobb lesz a fájdalom mint amit most érzek.Nem segített, csak magamat tettem tönkre.Bárki aki meglátja a hegeket ijedten néz rám és nekem vágja:Hope ez a lány nem te vagy aki vagdossa magát.Mi lett veled?Mint akik nem tudják hogy egyedül maradtam.Ha valaki akkor ott lett volna nekem amikor ez bekövetkezett, lehet máshogy történtek volna a dolgok.De senki nem volt ott nekem.Anyám állandóan dolgozott, apámmal nem tartom a kapcsolatot, a barátok akikre azt hittem barátok átvertek.Tízen hatévesen ez szörnyű és nem kívánom senkinek sem.Ha visszapörgethetném az időt és meg kellene változtatnom valamit, akkor szerintem nem megyek oda hozzá azon a bizonyos általános iskolás farsangon.