***
HOPE
HOPE
-Annyira hiányzol.-kiabáltam utána.
-Te nekem nem!Gyűlöllek.-dobálózott a szavakkal, göndör hajú barátom.Abban a pillanatban kinyíltak a szemeim.Reszketve ültem fel az ágyon, s kezemmel a zsebkendős dobozt kerestem.A könnyek elborították az arcomat.Már megint az a szörnyű rémálom.Amióta Harry elment félek.Eddig tudtam ha baj van ő se perc alatt itt terem, és most mihez kezdjek ha valaki megtámad az utcán vagy betör hozzánk?Sikeres szem letörlés után kezembe kaptam a telefonomat.Reggel hat óra, december 18.-a.Kicsusszantam az ágyamból és az ablakhoz siettem.A hó elég élénken szállingózott.Szemem a majdnem szomszéd házra szegeződött, ahol a Styles család lakik.Egy fekete Range Rover parkolt a kapuban.Nem is tudtam hogy Harry hazalátogat.Bár honnan is tudtam volna?Hiszen amióta elment akkor is csak egyszer beszéltem a nővérével.A szívem reménykedett hogy találkozni fogunk, de az eszem tudta, hogyha haza is jött egy kis időre engem nem fog felkeresni.Csalódottan nyitottam ki a szobám ajtaját.Alig hogy kiléptem, megcsapott a hideg téli levegő és a mézeskalács illata.
-Jó reggelt.-szaladtam oda anyukámhoz és gyorsan egy puszit nyomtam az arcára.
-Hamar fent vagy.-nevetett anyám, majd viszonozta a puszit.
-Áh, tudod csak a szokásos.-ráztam a vállam.-Amúgy mi ez a sok mézeskalács?-kíváncsiskodtam, pedig tudom hogy utálja ha mindig kérdezősködöm.
-Hát, tudod ezt mindenki imádja és ebédkor vendégeink lesznek.-mosolyodott el anyukám.
-Tényleg?-kerekedett el a szemem.-Hogy öltözzek?
-Csinosan, és kincsem..
-Igen?-fordultam vissza a lépcső aljáról.
-Szeretlek.-azzal egy lég puszit küldött.
-Én is téged.-mosolyogtam és úgy tettem mint aki elkapja a légpuszit.Felrohantam a szobámba és a szekrény elé ugrottam.Gondolkodás nélkül kinyitottam és elkezdtem kotorászni a szekrénybe.
-Ez nem jó.Ez már szerintem kicsi.-dünnyögtem magamba.Mikor végre megtaláltam a tökéletes szettet a fürdő felé indultam.Először villámgyorsan kimostam a hajamat, majd a göndörebb hatásért befonva szárítottam meg.Előkerestem a szempilla spirálomat majd a szájfényemet, gyorsan kisminkeltem magam és leengedtem a hajamat.Visszamentem a szobámba és felvettem a kiválasztott ruhát.
Miután végeztem lesiettem anyám hoz.
-Kell valamiben segítenem?-mosolyogtam felé majd felkaptam egy almát.
-Nem hiszem, egyedül is elboldogulok kincsem.-fordult felém nyakig lisztesen.
-Azt elhiszem.-nevettem, majd az ajtó felé indultam.-Elmegyek a Starbucksba, meg sétálok egy kicsit.
-Rendben, de délre itthon legyél és vegyél fel kabátot.-kiabált utánam anyám.Megfogadtam a tanácsát és felkaptam egy kabátot meg a kedvenc sapkámat.Lassan sétáltam nehogy véletlenül elcsússzak.A Starbucks nincs olyan messze, ezért biztos voltam benne hogy délre otthon leszek.Besiettem az említett kávézóba és a pulthoz léptem.
-Egy tejeskávé lesz.-mosolyogtam a pultos srácra.
-A ház ajándéka.-nyújtotta át zavarába.
-Köszönöm.-azzal kisétáltam.Ez a fiú annyira próbálkozik nálam, de nem érti meg hogy nincs esélye.Nevetve sétáltam a haza vezető úton.Mivel még csak tíz óra volt ezért a hosszabb úton mentem, hogy biztosan elkerüljem a Styles házat.Egész úton azon gondolkoztam, hogy Harry miért felejtett el.Talán rossz barát voltam, vagy nem is szeretet sehogy se soha.Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zavart meg.A kijelzőn anyám neve villogott és egy régi kép jelent meg amint ketten vagyunk.Sietősen felkaptam a telefont.
-Már mindjárt otthon vagyok.-nevettem a telefonba.
-Siess mert a vendégek itt vannak.-azzal ki is nyomott.Futni kezdtem a jeges járdán, a magassarkúmba.Olyan szőke dolog volt, pedig határozottan barna vagyok.Már csak két ház választott el engem a céltól, amikor bekövetkezett a baj.A talaj hirtelen kicsúszott a talpam alól és a jeges járdára vágódtam.
-A francba.-szitkozódtam.Majd óvatosan felálltam és letöröltem a fenekemet.Semmim nem tört el és élek.Ezért nagy még is félénk léptekkel indultam el.Besiettem a házba és a kabátomat a fogasra tettem.Az ebédlőbe vettem az irányt ahol a vendégek és anyám tartózkodott.Mikor beléptem teljesen lesokkolódtam.A Styles családdal találtam magam szembe.Szemeimmel Harryt pásztáztam.Minden apró részt megnéztem rajta, majd megint és megint mire végre felfogtam, hogy ő már nem az én kis Harrycicám aki itt hagyott.Ő már egy szupersztár.A haja, az öltözéke, mindene megváltozott.Egyedül a smaragdzöld szemek maradtak ugyan olyan ellenállhatatlanok.Annyi kérdésem lett volna felé.Még is csak egy aprócska szó szaladt ki a számon.
-Miért?-Harry felvonta a szemöldökét majd kérdően nézett rám.Erőt vettem magamon és közelebb léptem hozzá.-Miért nem kerestél?-azzal a zöld szemekbe néztem.A szemeim megteltek könnyel és éreztem nincs annyi erőm hogy mást is mondjak neki.
-Sajnálom.-suttogta alig hallhatóan.
-Én felmennék a szobámba.-fordultam anyám felé.-Jó étvágyat.-mosolyogtam Annera és Gemmára.Sietősen szedtem a lábaimat.Majd fejjel belevágtam magam az ágyamba.Egyre több könny szaladt le az arcomon.Nem tudtam hogy mit tegyek.Féltem és zavarodott voltam.A fürdőbe léptem és lemostam az arcomat, majd a tükörnek kezdtem el beszélni.
-Hope erős lány vagy.Vagy is már az vagy.Most lemész és felhívod beszélgetni és elmondasz neki mindent.-azzal felhúztam a pólómat és a hegeket kezdtem vizsgálni.-Na jó ezt nem.-majd gyorsan visszahúztam a pólót magamra.Lassú léptekkel mentem le az ebédlőbe.
-Harry.-zavartan tekintetem a fürtösre.-Beszélhetnének esetleg?
-Persze.-felpattant az asztaltól és felém indult.-Isteni volt a kaja Kate.-fordult vissza anyám felé, majd elém állt.-Menj előre.-csöndben mentünk egymás mellett.Nem tudtam hogy kérdezzek rá a dolgokra.Amikor beértünk a szobámba bezártam az ajtót és leültem az ágyra.Boci szemeimmel Harryt figyeltem.Harry mély hangja törte meg a csendet.
-Hiányoztál.-suttogta.
-Akkor miért nem kerestél?-néztem rá szomorúan.
-Sajnálom Hope.Minden sajnálok.-azzal a cipője orrát kezdte el bámulni.
-Három éve szenvedek.Három!Te meg azt hiszed egy sajnálommal le tudod rendezni?-fakadtam ki magamból.Ajj Hope te nem ilyen vagy.A kicsorduló könnycseppeket letöröltem, majd ismét a szemébe néztem.-Remélem boldog vagy.-azzal leültem a sarokba arccal az ablaknak.Hallottam ahogy megindul de utána szóltam.-Amióta ismerlek szerelmes vagyok beléd.-nyöszörögtem.
-Tessék?-fordult felém felvont szemöldökkel.
-Jól hallottad.-bólogattam.Alig hogy kimondtam erős kezeivel magához húzott és ajkait az enyémekre tapasztotta.A csókja pont olyan amilyennek elképzeltem, édes és megnyugtató.
-Te nekem nem!Gyűlöllek.-dobálózott a szavakkal, göndör hajú barátom.Abban a pillanatban kinyíltak a szemeim.Reszketve ültem fel az ágyon, s kezemmel a zsebkendős dobozt kerestem.A könnyek elborították az arcomat.Már megint az a szörnyű rémálom.Amióta Harry elment félek.Eddig tudtam ha baj van ő se perc alatt itt terem, és most mihez kezdjek ha valaki megtámad az utcán vagy betör hozzánk?Sikeres szem letörlés után kezembe kaptam a telefonomat.Reggel hat óra, december 18.-a.Kicsusszantam az ágyamból és az ablakhoz siettem.A hó elég élénken szállingózott.Szemem a majdnem szomszéd házra szegeződött, ahol a Styles család lakik.Egy fekete Range Rover parkolt a kapuban.Nem is tudtam hogy Harry hazalátogat.Bár honnan is tudtam volna?Hiszen amióta elment akkor is csak egyszer beszéltem a nővérével.A szívem reménykedett hogy találkozni fogunk, de az eszem tudta, hogyha haza is jött egy kis időre engem nem fog felkeresni.Csalódottan nyitottam ki a szobám ajtaját.Alig hogy kiléptem, megcsapott a hideg téli levegő és a mézeskalács illata.
-Jó reggelt.-szaladtam oda anyukámhoz és gyorsan egy puszit nyomtam az arcára.
-Hamar fent vagy.-nevetett anyám, majd viszonozta a puszit.
-Áh, tudod csak a szokásos.-ráztam a vállam.-Amúgy mi ez a sok mézeskalács?-kíváncsiskodtam, pedig tudom hogy utálja ha mindig kérdezősködöm.
-Hát, tudod ezt mindenki imádja és ebédkor vendégeink lesznek.-mosolyodott el anyukám.
-Tényleg?-kerekedett el a szemem.-Hogy öltözzek?
-Csinosan, és kincsem..
-Igen?-fordultam vissza a lépcső aljáról.
-Szeretlek.-azzal egy lég puszit küldött.
-Én is téged.-mosolyogtam és úgy tettem mint aki elkapja a légpuszit.Felrohantam a szobámba és a szekrény elé ugrottam.Gondolkodás nélkül kinyitottam és elkezdtem kotorászni a szekrénybe.
-Ez nem jó.Ez már szerintem kicsi.-dünnyögtem magamba.Mikor végre megtaláltam a tökéletes szettet a fürdő felé indultam.Először villámgyorsan kimostam a hajamat, majd a göndörebb hatásért befonva szárítottam meg.Előkerestem a szempilla spirálomat majd a szájfényemet, gyorsan kisminkeltem magam és leengedtem a hajamat.Visszamentem a szobámba és felvettem a kiválasztott ruhát.
-Kell valamiben segítenem?-mosolyogtam felé majd felkaptam egy almát.
-Nem hiszem, egyedül is elboldogulok kincsem.-fordult felém nyakig lisztesen.
-Azt elhiszem.-nevettem, majd az ajtó felé indultam.-Elmegyek a Starbucksba, meg sétálok egy kicsit.
-Rendben, de délre itthon legyél és vegyél fel kabátot.-kiabált utánam anyám.Megfogadtam a tanácsát és felkaptam egy kabátot meg a kedvenc sapkámat.Lassan sétáltam nehogy véletlenül elcsússzak.A Starbucks nincs olyan messze, ezért biztos voltam benne hogy délre otthon leszek.Besiettem az említett kávézóba és a pulthoz léptem.
-Egy tejeskávé lesz.-mosolyogtam a pultos srácra.
-A ház ajándéka.-nyújtotta át zavarába.
-Köszönöm.-azzal kisétáltam.Ez a fiú annyira próbálkozik nálam, de nem érti meg hogy nincs esélye.Nevetve sétáltam a haza vezető úton.Mivel még csak tíz óra volt ezért a hosszabb úton mentem, hogy biztosan elkerüljem a Styles házat.Egész úton azon gondolkoztam, hogy Harry miért felejtett el.Talán rossz barát voltam, vagy nem is szeretet sehogy se soha.Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zavart meg.A kijelzőn anyám neve villogott és egy régi kép jelent meg amint ketten vagyunk.Sietősen felkaptam a telefont.
-Már mindjárt otthon vagyok.-nevettem a telefonba.
-Siess mert a vendégek itt vannak.-azzal ki is nyomott.Futni kezdtem a jeges járdán, a magassarkúmba.Olyan szőke dolog volt, pedig határozottan barna vagyok.Már csak két ház választott el engem a céltól, amikor bekövetkezett a baj.A talaj hirtelen kicsúszott a talpam alól és a jeges járdára vágódtam.
-A francba.-szitkozódtam.Majd óvatosan felálltam és letöröltem a fenekemet.Semmim nem tört el és élek.Ezért nagy még is félénk léptekkel indultam el.Besiettem a házba és a kabátomat a fogasra tettem.Az ebédlőbe vettem az irányt ahol a vendégek és anyám tartózkodott.Mikor beléptem teljesen lesokkolódtam.A Styles családdal találtam magam szembe.Szemeimmel Harryt pásztáztam.Minden apró részt megnéztem rajta, majd megint és megint mire végre felfogtam, hogy ő már nem az én kis Harrycicám aki itt hagyott.Ő már egy szupersztár.A haja, az öltözéke, mindene megváltozott.Egyedül a smaragdzöld szemek maradtak ugyan olyan ellenállhatatlanok.Annyi kérdésem lett volna felé.Még is csak egy aprócska szó szaladt ki a számon.
-Miért?-Harry felvonta a szemöldökét majd kérdően nézett rám.Erőt vettem magamon és közelebb léptem hozzá.-Miért nem kerestél?-azzal a zöld szemekbe néztem.A szemeim megteltek könnyel és éreztem nincs annyi erőm hogy mást is mondjak neki.
-Sajnálom.-suttogta alig hallhatóan.
-Én felmennék a szobámba.-fordultam anyám felé.-Jó étvágyat.-mosolyogtam Annera és Gemmára.Sietősen szedtem a lábaimat.Majd fejjel belevágtam magam az ágyamba.Egyre több könny szaladt le az arcomon.Nem tudtam hogy mit tegyek.Féltem és zavarodott voltam.A fürdőbe léptem és lemostam az arcomat, majd a tükörnek kezdtem el beszélni.
-Hope erős lány vagy.Vagy is már az vagy.Most lemész és felhívod beszélgetni és elmondasz neki mindent.-azzal felhúztam a pólómat és a hegeket kezdtem vizsgálni.-Na jó ezt nem.-majd gyorsan visszahúztam a pólót magamra.Lassú léptekkel mentem le az ebédlőbe.
-Harry.-zavartan tekintetem a fürtösre.-Beszélhetnének esetleg?
-Persze.-felpattant az asztaltól és felém indult.-Isteni volt a kaja Kate.-fordult vissza anyám felé, majd elém állt.-Menj előre.-csöndben mentünk egymás mellett.Nem tudtam hogy kérdezzek rá a dolgokra.Amikor beértünk a szobámba bezártam az ajtót és leültem az ágyra.Boci szemeimmel Harryt figyeltem.Harry mély hangja törte meg a csendet.
-Hiányoztál.-suttogta.
-Akkor miért nem kerestél?-néztem rá szomorúan.
-Sajnálom Hope.Minden sajnálok.-azzal a cipője orrát kezdte el bámulni.
-Három éve szenvedek.Három!Te meg azt hiszed egy sajnálommal le tudod rendezni?-fakadtam ki magamból.Ajj Hope te nem ilyen vagy.A kicsorduló könnycseppeket letöröltem, majd ismét a szemébe néztem.-Remélem boldog vagy.-azzal leültem a sarokba arccal az ablaknak.Hallottam ahogy megindul de utána szóltam.-Amióta ismerlek szerelmes vagyok beléd.-nyöszörögtem.
-Tessék?-fordult felém felvont szemöldökkel.
-Jól hallottad.-bólogattam.Alig hogy kimondtam erős kezeivel magához húzott és ajkait az enyémekre tapasztotta.A csókja pont olyan amilyennek elképzeltem, édes és megnyugtató.